Ma a Gossip Girl lesz a témánk.
A Gossip Girlt talán december körül kezdtem el nézni. A Szent Johanna Giminek akkor jelent meg a 7. kötete, és tudtam, hogy ennek is vége lesz nem sokára, úgyhogy nem ártana valami újat kezdeni. És akkor beötlött, hogy mi lenne, ha a Gossip Girl lenne az, mert arról mindenhol hallottam, de soha nem tudtam, mi a franc az a Gossip Girl.
Így hát rákerestem az alexandra.hu-n, könyv formájában. Átlinkeltem a legjobb barátnőmnek, mert az SZJGket én vettem meg, a GGket akkor most ő. Mondta, hogy megvan a karácsonyi ajándéka. :)
A karácsony még nem volt itt, én meg elkezdtem nézni sorozat formájában a neten, és hát mit is mondhatnék? Imádom. <3
Voltak olyan esték, amikor egymás után 6 epizódot néztem meg, és olyankor mindenkiből kinéztem mindent. A sorozatnak köszönhetem, hogy Amerikában szeretnék élni, és sok olyan dolgot megismerhettem, amit eddig nem tudtam, valamint sokat tanultam Blair és Chuck kapcsolatából.
Hogy milyen, amikor bármit feláldozol a másikért, milyen, amikor még azt is elviseled, hogy gonosznak nézzenek, pedig te állsz a háttérben a másik boldogsága mögött.
Aztán, hogy milyen, amikor szívből utálsz valakit, és addig kevered a szart, amíg a másik romokban összeomlik.
A Gossip Girl által megismerhettem Ed Westwicket, aki a jövőbeli férjem.
Megtanultam kezelni, ha az ember nem átlagos.
Chuck átalakulása szerintem példátlan. Az, hogy egy drogos, nőcsábász, dúsgazdag elkényeztetett tinédzserből egy tiszteletre méltó, házas, boldog családapa lett, szerintem lenyűgöző.
Köszönöm, Gossip Girl. <3
xoxo,
Gossip Girl ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése